Egy kezdő gombász naplója

Egy kezdő gombász naplója

A halál a boszorkánykörben vár

2018. június 14. - Piruló galóca

Aki szaftos történetre vágyik a fekete mágia világából, lapozzon tovább bátran, számára nincs itt semmi látnivaló. Csupán a kezdő gombászok durva hibáiról szeretnék írni. Évekkel ezelőtt a húgommal kerestük a kalaposokat a Pilisben, amikor egészen remek kis boszorkánykört találtunk, vagy inkább boszorkánytisztást. Minden tele volt olajzöld színű galambgombákkal, bár arra már nem emlékszem milyen faj volt, mert valami egészen más maradt meg a fejemben arról az alkalomról.

1_50.jpg

Szedtük a vacsoráravalót becsülettel, meg is telt a kosár, aztán száguldottunk a Bosnyák téri piacra a szakellenőrhöz. A gombagyűjtés egyik alapszabálya: ismerd fel a gyilkos galócát, ne edd meg, de le se szedd! A gyilkos galóca (Amanita phalloides) ugyanis alattomos jószág. A termőtest töredéke az ételbe kerülve már elég lehet ahhoz, hogy az óvatlan gyűjtő családostul az örök gombászmezők felé vegye az útját, ráadásul mire a tünetek jelentkeznek, a mérgezéses esetek ötödében már késő az orvosi segítség.

A szakellenőr annak rendje és módja szerint válogatta a galambgombáimat, amikor egyszer csak megállt a keze a levegőben. Én is azonnal láttam, miért. A remélt vacsora között ott kukucskált a halál személyesen. És igen, a színe nagyon hasonlított a galambgombákéra, de mindketten tudtuk, hogy a vacsora aznap már nem gomba lesz. A terepen sebtiben leszedett, alaposan meg nem vizsgált gombák - köztük az az egyetlen gyilkos galóca - a szemetesben végezték, maró anyaggal "hatástalanítva". Pedig ismertem én már akkor a gyilkos galócát, csak éppen figyelmetlen voltam.

Úgyhogy álljon itt a gyűjtés egy újabb alapszabálya: soha ne kapkodj, és nézz meg jól minden egyes gombát, amit találsz. A gyilkos galóca ráadásul rettentő változatos színekben jelenhet meg, némelyik példányon a gallér sem elég egyértelmű. Aki alaposabb leírást szeretne róla, az ide kattintva olvasgathat.

Nekem akkor egy kosár gombám bánta a figyelmetlenségemet, az első és egyben utolsó alkalmat, amikor gyilkos galócát szedtem. Hát csoda, hogy nem emlékszem, hogy azok a galambgombák pontosan mik voltak?

A bejegyzés trackback címe:

https://kezdogombasz.blog.hu/api/trackback/id/tr614047570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása