Egy kezdő gombász naplója

De mi legyen a tönkjével?

2018. június 17. - Piruló galóca

Imádom az olyan napokat, amikor az egész napos kutatás során összesen 2-3 gombát találunk. Ilyenkor sincs kivétel, viszem a szakellenőrhöz - nem azért, mert például a nagy őzlábgombáról (Macrolepiota procera) nem tudnám eldönteni, hogy ehető-e. Vannak szabályok, amikből az ember nem enged.

nagy_ozlab_4_kosarban.jpg

Tovább

Nem bántották a bocskorost

Korábban bizakodó voltam, hogy a bebetonozott kertvárosi faodúban nőtt, védett óriás bocskorosgombát (Volvariella bombycina) nem bántják az ott lakók. Igazam lett, nem bántották, ami már önmagában is örömteli, de nagyszerű az is, hogy a róla készült képsort ki tudtam egészíteni az elpusztult, esőáztatta, rothadásnak indult termőtestekkel. Így teljes a sorozat.

bocskoros4.jpg

Tovább

Munkaidőben édes a gombászás

Évekkel ezelőtt fotóriporterként dolgoztam. Jogosítvány nélkül elég kemény foglalkozás, pláne, ha vidékre kell menni valamiért. Egy esztergomi munkát követően egy másik lap fotósa hozott haza. Nem sokat tudtunk egymásról, ha találkoztunk korábban, mindig munka közben volt, olyankor nem nagyon beszélget az ember másról.

nagy_ozlab_2.jpg

Tovább

A halál a boszorkánykörben vár

Aki szaftos történetre vágyik a fekete mágia világából, lapozzon tovább bátran, számára nincs itt semmi látnivaló. Csupán a kezdő gombászok durva hibáiról szeretnék írni. Évekkel ezelőtt a húgommal kerestük a kalaposokat a Pilisben, amikor egészen remek kis boszorkánykört találtunk, vagy inkább boszorkánytisztást. Minden tele volt olajzöld színű galambgombákkal, bár arra már nem emlékszem milyen faj volt, mert valami egészen más maradt meg a fejemben arról az alkalomról.

1_50.jpg

Szedtük a vacsoráravalót becsülettel, meg is telt a kosár, aztán száguldottunk a Bosnyák téri piacra a szakellenőrhöz. A gombagyűjtés egyik alapszabálya: ismerd fel a gyilkos galócát, ne edd meg, de le se szedd! A gyilkos galóca (Amanita phalloides) ugyanis alattomos jószág. A termőtest töredéke az ételbe kerülve már elég lehet ahhoz, hogy az óvatlan gyűjtő családostul az örök gombászmezők felé vegye az útját, ráadásul mire a tünetek jelentkeznek, a mérgezéses esetek ötödében már késő az orvosi segítség.

Tovább

Egy baromi nagy gomba a városban

Annál is inkább, mert az ízletes kucsmagombán és az akáccsiperkén kívül még két faj fordult elő a kerítésünkön belül: a gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea), és az a kicsi barna izé, amit egyelőre nem sikerült meghatározni. Előbbiről elkevertem valahol a fotókat, a barnáról meg majd a poszt végén lesznek, mert most nem annyira ő a lényeg.

Szóval, kifelé a kertből, el az első sarokig, ahol azonnal megtaláltuk a blog első védett gombáját. Az óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) igen látványos, már csak a méretei miatt is. Ugyanakkor az is tény, hogy kifejezetten szép gombával állunk szemben. Mutatom is:

bocskoros1.jpg

Tovább

Ez itt nem az, aminek látszik

A tuják alatt nőtt akáccsiperkék (Agaricus bresadolanusesete elindított valamit bennem, aminek egyelőre csak a technikai hiányosságok tudnak megálljt parancsolni. Ugyanis annak rendje és módja szerint spóramintát vettem róla, és bár csak négyzetrácsos papír akadt sebtiben, azért szép lett a spórakép. Ha rájönnék, hogyan tudom úgy fixálni, hogy se a minta, s a szín ne változzon meg, biztosan elkezdeném gyűjteni a különböző fajok spóraképeit.

sporakep.jpg

Csupán záradékként jegyzem meg, hogy egy ismerős azt mondta erre a képre, hogy olyan, mintha nagyon kellett volna sietnie a mellékhelyiségbe, és a csempét érte volna a találat. Azt hiszem, legközelebb nem négyzetrácsos füzetlapra szóratom majd a spórát...

Az elapaszthatatlan kert

A kertünk kiváló élőhely a gombáknak, legalábbis azoknak, amik a homokos talajt kedvelik. Tavaly újabb fajjal gyarapodott a lista, két akáccsiperke (Agaricus bresadolanus) leskelődött az egyik tuja alatt.

akaccsiperke_1.jpg

Lehetett volna több is, elvégre ehető fajról van szó, aminek egyébként magyar vonatkozása is van: különálló fajként Bohus Gábor írta le 1969-ben. Fontos határozóbélyege a tönk aljából kiinduló micéliumszál, amit nyugodtan nevezhetünk farkincának is, a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért.

Tovább

Egyszer és soha többé

Ilyen címmel akár a mérgező gombák fogyasztásáról is írhatnék, de ez a poszt nem erről fog szólni. Három éve történt, még nem költöztünk a mostani házunkba, csak látogatóban jártunk az udvaron. Megakadt a szemem egy képződményen a gyümölcsfák között, és akkor még haladó gombászként ujjongva vetettem rá magam az ízletes kucsmagombára (Morchella esculenta). Mondtam a háziaknak, hogy milyen értéket találtam a kertjükben, ami nem csupán finom, hanem jó néhány ezrest is elkérnek kilójáért a piacon.

izletes_kucsma_1.jpg

Kissé hitetlenkedtek, mondták, hogy ez bizony bolondgomba, de végül, mikor meggyőztem őket, hogy nemhogy nem mérgező, hanem az egyik legfinomabb kalapos, pironkodva vallották be, hogy bizony tömegesen kapálták ki őket.

Tovább