Ha egy mondattal szeretném megválaszolni a kérdést: azért, barátom, mert nem akarsz meghalni! Ugyanis az nem elég, ha valaki biztosan felismeri a gyilkos galócát, vagy csak olyan gombát szed le, amit az egész család ismer, mert már a nagypapa is ezt szedte.

A sárgástönkű kígyógomba (Mycena renati)  a szakellenőrnél maradna, mert ugyan nem mérgező, de étkezésre alkalmatlan 

Mérgező gomba még a tapasztaltabb gombászok kosarába is kerülhet, és azt sem árt figyelembe venni, hogy nem csak a mérgező gombák jelentenek veszélyt az egészségünkre. Igaz ugyan, hogy a halálos kimenetelű gombamérgezések jelentős többségét a gyilkos galóca (Amanita phalloides) fogyasztása okozza, de nem csak ez az egyébként gyönyörű gomba okozhat súlyos problémákat. A szakellenőr minden egyes leszedett példányt megvizsgál, megállapítja, hogy az asztalára került faj ehető-e, ugyanakkor azt is tudja, mit kell még nézni az egyébként ehető gombák egyes példányain. Egy-egy gomba ugyanis lehet elöregedett, megindulhattak már a bomlási folyamatok, lehet féregrágta, megfertőzhette az amatőr által esetleg észre sem vehető más gomba vagy betegség. A fentiek mind másodlagos mérgezéseket okozhatnak, meglehetősen kellemetlen tünetekkel. Az ilyen esetekben az elhalálozás ugyan ritka, de senki sem szeretne hányással és hasmenéssel küszködni, netán egy alapos gyomormosással tölteni az éjszakát valamelyik sürgősségi osztályon.

Az sem utolsó szempont, hogy a gombavizsgálat során kaphatunk az elkészítésre vonatkozó tanácsokat is. Persze, tudom, mindenkinek megvannak a maga receptjei, de itt tanácsokról van szó, nem arról, hogy mennyi borsot tegyünk a paprikásba. Ha most elnézően mosolyogsz, nézz magadba! Biztosan tudod, hogy melyik gombát kell 25 percig hőkezelni fogyasztás előtt? Azt is tudod, hogy melyik gomba fogyasztása előtt és után nem ihatsz alkoholt egy napon át? Vagy azt, hogy melyiket kell áztatni, hogy eltűnjön a magas csersavtartalma?

Nagyon gyakran hallom, hogy a szakellenőr valószínűleg azért vette el az ehető gombát, mert ő is szerette volna feldobni a vacsoráját. Ez biztosan nem így van, egyrészt mert a szakellenőrök nem szorulnak rá erre, másrészt mert szakmai etika is van a világon: a szakellenőr az elvett gombákat megsemmisíti. Amennyiben mégsem ez történt, annak az az oka, hogy egy-egy példányt eltesz valamelyik tudományos gyűjtemény számára, vagy esetleg kiállítási, oktatási célra.

Azt sem árt megérteni, hogy a szakellenőr a véletlenül gyűjtött védett gombákat nem azért veszi el, mert szeretné megkóstolni őket. Értem, bár nem fogadom el azt a nézetet, hogy ha már egyszer leszedte az ember, akkor miért vesszen kárba a gomba - a szakellenőr akár vissza is adhatná egy figyelmeztetéssel, hogy többé ilyet ne szedjen az óvatlan gombász. Persze, így van, csak ez nem megoldás. A hazánkban hatályos (és helyes) jogszabály szerint ugyanis védett élőlénynek semmilyen része nem tartható otthon, csak külön engedély birtokában, és akkor sem fogyasztási célra. A gombaszakellenőr ezeket a példányokat köteles elkobozni, megsemmisíteni, vagy a fent leírtak szerint tudományos gyűjteményben elhelyezni. Ez így van rendjén, annál is inkább, mert nem vagyunk egyformák: biztosan akad olyan gyűjtő, aki újra és újra szándékosan szedne védett fajokat, ha a szakellenőr mindig visszaadná.

Fontos tudnivaló még, hogy a lakossági gombavizsgálat ingyenes. Tehát, ha a gyűjtő az erdőn-mezőn szedett zsákmányt valamelyik hatósági gombavizsgálóhoz viszi, és ott szakellenőrrel megvizsgáltatja, az nem kerül semmibe, viszont rettentő sok kellemetlenséget, esetleg halálos kimenetelű mérgezést is el lehet így kerülni.