Annál is inkább, mert az ízletes kucsmagombán és az akáccsiperkén kívül még két faj fordult elő a kerítésünkön belül: a gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea), és az a kicsi barna izé, amit egyelőre nem sikerült meghatározni. Előbbiről elkevertem valahol a fotókat, a barnáról meg majd a poszt végén lesznek, mert most nem annyira ő a lényeg.

Szóval, kifelé a kertből, el az első sarokig, ahol azonnal megtaláltuk a blog első védett gombáját. Az óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) igen látványos, már csak a méretei miatt is. Ugyanakkor az is tény, hogy kifejezetten szép gombával állunk szemben. Mutatom is:

Egy juharfa nagyrészt bebetonozott odvából nőttek ki az 5000 forintos természetvédelmi értékűre tartott gomba termőtestei. Csak remélem, hogy jobban fognak vigyázni rá a környékbeliek, mint a fára. Jut eszembe, megmagyarázná valaki, hogy miért kell az odvakat bebetonozni? A fának nem használ, a potenciális odúhasználóknak meg kifejezetten rossz.

Két nap múlva visszamentem a fához, addigra a gomba újabb termőtesteket hozott, viszont a kalap szőrözöttsége eltűnt:

 Szóval itt a kert, ami néha mutat egy-egy érdekes gombát, pár sarokra tőlünk védett fajok laknak... És ahogy messzebb megyünk, úgy nyílik ki egyre jobban a világ.

Most viszont véget vetek a filozofikus-szentimentális hangulatomnak, és ideteszem a kicsi barnát, amit a minap találtam a kertben - ha valakinek van tippje a fajra, szívesen veszem.